mínium

2020 júliusában az Isztriai félsziget közepén állva, déli csöndes forróságban az Ucska hegyet néztük hárman miközben a meleg szél halálfejes sírköveken átbukva Adria sós levegőjét húzta a dombtetőre. Délibáb rázta a távoli hegygerincet, ami mögött a tengert sejtettük, csak a kabócák zúgtak a lombokon amikor ránk ült ez az időn túli békesség és ebben a lassuló percben én tényleg elhittem, hogy leélnék egy egész és észrevehetetlen életet itt, az ezredévek alatt simára csiszolt utcakövek, a Horvát nyugalom és a süllyedő Anyaszentegyház ölelésében.