11.01. Holtak napja

Az élet véges és gyorsan lepörög

mégis végtelennek érzem, folyton tervezek

egymást váltják az ünnepek, évszakok már rég nincsenek

csak a test változása változatlan, ahogy Anakeronnak úgy nekem is lemállanak a fogaim

Ha egy véletlen transzcendentális túlfordulás során beléd hasítana a felismerés:

még egy millió szívverésed van hátra, vajon tovább futna a rendszer?

A kognitív funkciók romjain nyelem le utolsó vacsorám, Karinthy szerint az idő mértéke az átélés sebessége

megbékélek a halál soron, elcsendesítem az elmém, ön mumifikálom a testem, megállítom az időt

az egész világ csak díszlet, statiszták az emberek, csak egy Greenbox a Brexit meg Mosul ostroma

Párizsi utcáin Citroenek lökhárítói pattannak egymásnak, atom vonat hányja magasba a havat a végtelen Szibérián

halálos diagnózist olvas újra egy remegő szempár, fekete gyerekek adják fel a földközi tenger közepén

mind össze vagyunk kapcsolva, nincs air gapped newtork és a lélek halhatatlan testetlen folyosókon trécsel két felsírás között