Offos nap

Minden galeriben, baráti körben, partikuláris közösségben, disztribúciós hálózatban időről időre beüt a krach. Amikor mindenkinek minden vonala halott, senki se tud intézkedni, mindenki üres és mindenkinek az embere is üres... Egy ilyen végtelenül unalmas és bosszantó nap estéjén megadásnak tűnő higgadtsággal túrtam elő egy sapkát a földön heverő ruhák közül és a körút túloldalán lévő non-stop-ba indultam. Éjfél körül járhatott az idő, az éjszakai város pulzusa kitartóan emelkedett. Nem tudom megmagyarázni miért, de az éjjel-nappali boltok mindenhol furcsa helyek. Érvényüket vesztik a társadalmi szabályok, a kimondatlan egyezségek. Keverednek a kasztok összeolvadnak az osztályok. Az emberek elvesztik a rangjukat arra a rövid időre amíg belépve alávetik magukat az éjjel-nappali bolt szabályainak. Visszatérő vendégek, egyszer beugrók, random arcok, mindegy. Alvilág, felvilág, külcsín, felszín. Itt ugyanannyit érnek a pultra kerülő forintok, mindegy ki adja. Földtől a plafonig rikító chipsek, csokik, energiaitalok a kassza mögül meg tornasorban piás üvegek nézik ahogy megzavarodik az élet ezen a 3x3 méteres, földszinti, villamos megállóra néző üzlethelyiségben. Régóta járok ide. Meló után egy sör, pénteken egy laszti pult alól, szombat hajnalban Corvin tető után húrelmélet Barnával a bolt ajtajában cigizve. Az ember a legkülönbözőbb igényeit tudja kielégíteni egy ilyen szürke zónába csúszó kiszolgáló egységben. És mindenhol vannak fix arcok. Ilyen Laci, egy dagadt huszonéves zenész cigány. Nem nyom semmit max iszik egy sört, cigizik, hesszel és jó hangosan előre köszön ha csak egyszer is támasztották a boltnak otthont adó körúti bérház falát. Nem is látszik, Lacinak mennyire fontos szerepe van. Rasszok közti komp. És ez a szerep felértékelődik, ha beüt a fent említett krach. Már pedig az időről időre beüt és ilyenkor csak egyetlen helyre mehetsz, a nyolcker körúton túli, sötét, érintetlen vadonjába.